2008. május 24., szombat

Fetish



Szeress

Égni akarok a vágyban,
összeforni a félhomályban.
Karodba bújni minden éjjel,
őrült táncot járva a kéjjel!

Hátadba körmömet mélyen belevájni,
testeddel teljesen eggyé válni.
Meghalni minden ölelés alatt
s újjászületni ha jön a pirkadat!

Érezni akarom a vágyat,
vadul, ami csak hozzád hajt.
Fülemben a halk suttogást,
nem figyelve semmi-semmi mást!

Forró bőrödön mind jeges láng,
űz- hajt minduntalan tovább.
Megfagyok az érintéstől,mi újból megéget,
ne, ez az éj ne érjen véget!

Leheld újra elhalt csókjaid,
enyhítsd kiszáradt ajkam kínjait.
Ölelj, ölelj magadhoz, harapj,
magával ragad minden pillanat!

Szeress míg forr a vérünk,
csak egy éjszaka, vagy míg élünk.
Szeress és ha itt a vég,
boldogan legyek a tiéd!
2008.

Loves


Engedd meg nekem

Figyeld:kiáltok!
Érted mar mind a két kezem!
Nem hallod te átok!
Neved nem feledhetem!
Nézz már rám kérlek!
Látni akarom gúnyos arcodat!
Nem érted? Féltelek!
Mert tőlem minden elragad!
Könyörgöm szólj hozzám!
Nyújtsd karod,hogy kövesselek!
Ne fordulj el! Vigyázz rám!
Engedd,hogy szeresselek!
2006.


In melan Hirvadhor Gothcerer

Álmok tépik,
minden éjjel,
Rég megfáradt,
lelkemet.
Angyalszárnyon,
repül felém,
Mi rég elmúlt,
de nem feled.

Szél fújja el,
mind mi szép volt.
S hallom hangod,
hogy felnevet.
Ölelő karod
felém hajol,
Vigyáz rám,
el nem enged.

Álom talán
minden emlék.
A szép napok
elmúltak már.
Szíved többé
rám nem figyel.
S arcomat lassan,
elfedi a homály.
2006.



Vasárnap reggel


Hűvös reggeli szellő,
simítja arcomat.
Az eső csak egyre hull,
míg várom,hogy jöjjön a vonat.
Halk zene szól, múlik az éj,
összeborzolja hajam a szél.
Minden angyal aludni tér,
lassan a sötétet felváltja a fény.
Csillagok tűnnek az égről,
elmúlik minden,mi vágy volt.
A magány int megannyi képről,
érzékeimből-szívembe lángolt.
Egyedül ülök egy padon,
s már nem zavar.
Hogy az eső csak egyre hull,
és minden csepp lelkembe mar.
2006.

Stories


Mesélj nekem mámoros szép mesét!

Mesélj kérlek,Milyenek az angyalok?
Elmondanád,Vagy talán ehhez még gyerek vagyok?
Repülnek ők,Szárnyakon,mint a mesékben?
Varázs lengi körbe őket,Mi világít,ha sötét van a szívekben?
Velünk vannak,Ha az arcok elborulnak?

Láthatom őket,Mikor a felhők vonulnak?

Mesélj kérlek,Én milyen vagyok?
Ha egyzser odakerülök,Befogadnak az angyalok?
Láthatom őket,A mámoros magányban?
Átölelnek,Mikor éjjel fekszem az ágyamban?
Szállhatok velük,Ha megfogják két karom?
Álmomban érezhetem,Mert én is úgy akarom?

Csak szállni velük.Csak érezni szépségük.

Csak szállni velük.Ugye velük mehetünk?

Mesélj milyen az életük!

2006.


Vérrózsák kertje

Megáradt patak tépi a sziklákat.
A felhők vihartől megkínzott hada áll az égen.
A fák között egy árnyalak suhan.
S kihunynak a csillagok az éjben.

Az erdő romokban újra ..újra él.
Egy gyönyörű tisztást bújtat rejtekén.
Nem érte ár, nem rombolta szél.
Rózsák nyílnak a pázsit lágy ölén.

Vér folyt itt egykor, sírhalom áll.
"Itt nyugszik egy szerelmes tündérleány"
Vérrózsák védik , a kereszt üzen.
S hantján ismét egy kísértet pihen.

"Büszke és fiatal voltam én.
Éltem a rózsáim rejtekén.
Ismertem egy jót,ismertem egy szépet.
Mígnem szerelmünknek a halál vetett véget."

"Vért hozott aznap a folyó magával.
Apám küldetett legdicsőbb lovával.
Meghalt szerelmed... király kell...utód!
Tudod nagyon jól: Neked ez a sorsod!"

"Penge villant, szemembe fény.
Nélküle többé nincsen remény.
Rózsák szívták magukba véremet.
S a föld miben nyugszom,fogadta testemet."

Megáradt patak tépi a sziklákat.
A felhők vihartól megkínzott hada áll az égen.
A fák között egy árnyalak suhan.
S kigyúltak a csillagok az éjben.

2006.

Don't bother


Halálban elvész

Nem érzem a csókodnak ízét,
csak a fájó emléked művét.
Nem látom a szemedben a lángot,
mely egykoron még úgy imádott.
Nem hallom a hazug szavadat,
mert ami elmúlt, örökre nem marad.
Nem figyelem a bátnó tekinteted,
hisz fáj úgyis,hogy nem figyeltelek.
Nem kérem tovább az álnok ölelést,
bús szerelmes szivem, a halálban elvész!!

2005.



Benőtte a rengeteg


Ezüst eső hullik az égből.
Angyalok síratják szerelmük zálogát
.Sötét felhők borítják el az eget.
S eltűnt már minden remény, barát.


Arcomra néznek...Még itt vagyok!
De szólitanak a mámoros fellegek.
Napfény nem hull, virág nem nyílik.
S én innen örökre elmegyek...


Penge villan, szemembe fény.
Ellepi szívem a fájdalom.
Kiáltanék,de nem hallja senki.
S ha fáj is a lét..hát had fájjon,hagyom!


Egy kicsit akartam élni még...
Erdő rejtekén hasítani a szelet.
Megmutatni:léteznek a mesék.
S lennék szellem,mi hantján szendereg.


De álmomban is csak a menekvés az út.
S már nem vár ölelő kar sehol.
Álmomban is csak a kín az úr.
Míg körülöttem csak a csend honol.


Csak nézek e pusztuló világba.
S az utam örökre elveszett...
Indulnék, de léptem nem vezeti senki.
És a helyes ösvényt...benőtte a rengeteg.

2007.



Nekem is fáj

Nem tudom mit mondhatnék neked,
soha nem figyeltem, nem is értettelek.
Elfordultam,mikor kellett volna,
hogy Veled legyek...

Nem tudom, hogyan kell,
rendes gyereknek lennem.
Csak a dacot, a dühöt,
a többit elfeledtem...

Nem tudom, hogy szeresselek,
ha szívedben örök a bánat.
Mert egyedül vagyunk és
könnyeid nekem is fájnak!
2008.

Fight, no more!


Az egész hasztalan

Élni ahogy kell,
s ahogy nem szabad.
Élni minduntalan,
csendes és hallgatag.
Élni s csodára várni,
mi nem jön el soha.
Élni míg remélünk,
bár az élet mostoha.

Élni ellenséggel,
ki félelemből lesz barát.
Élni áldozatként,
kitől retteg mindenki ha lát.
Élni magányban,
halkan nyugtalan.
Élni és remélni,
bár a harc hasztalan.

Az egész oly hasztalan...

2008.



Semmi

Nincsen cél,
és nincsen álom.
Nem keresem,
nem találom.

Nincsen vágy,
és nincsen vég.
Mikor lesz vége?
Meddig még?

Nincsen kép,
és nincs Isten.
Senki nincs,
aki segítsen.

Nincsen ágyam,
és nincs hazám.
Eldobott rútul,
mostohán.

Nincsen sír,
és nincs szerelem.
Elszáradt hantján,
régen pihen.

Nincsen semmi,
és semmi sincsen.
Ellopták már minden
kincsem!

2008.


Csend

Csend a múltban,
csend a mában.
De a bűnben,
nem találtam!

Csend életben,
csend halálban.
De a bűnben,
nem találtam!

Csend a jóban,
csend a rosszban.
De a bűnben,
nem találtam!

Csend a Napban,
csend a Holdban.
De a bűnben,
SOHA nem találtam!

2002.



Gyűlölet

Minden ember más és más,

Különös, de sohasem ugyanolyan látomás.

Mért hiszed azt, hogy különb vagy?

Az ki emberiségén foltot hagy: Te világnak szégyene!


Nincsen külön életed,

vagy együtt, vagy egyedül élheted.

Piszkálódj! Rúgj belém! Ne sajnálj! Nagyot!

Az én lelkemben te már nem hagysz nyomot:

de más még sebezhető!


Egyformák vagyunk! Nem jöttél még rá?

Persze, hogy is! Hisz te nem süllyedsz emberek alá.

Ugyanúgy éled meg a fájdalmadat! Te bolond!

Vigyázz, mert hasonlítasz. Ugye nem hagyod?!

Tégy valamit ellene!


Gazdag vagy. Bánthatsz mást- ez törvényes jogod.

Te gőgös, aki nem nyeled le ha gyenge vagy. Ez dacod!

Megsebzel másokat? Tedd azt, nincs akadály előtted,

ha sokáig folytatod, nem marad senki melletted.

És tudod: őrjít a csend!


Utálj,gyűlölj, de tartsd meg magadnak!

Ha nem vagy boldog, vágyaid marjanak.

Nem az tehet róla, ki szembejön veled az utcán,

csak te és utálatod, nem segít lelked viharán.

A megváltás a Golgotán! Tanulj meg szenvedni!


Élvezd a fájdalmat! Amíg ezt nem tudod,

nem hallathatsz kínzó hangokat!

Te elkényeztetett, gyötrődtél már igazán?

Hát persze: nem nevettél a fájdalom humorán.

Számomra szenvedésed öröm.


Láttál már sírni. Érezted, hogy élvezed?

Vagy már számodra ez se élvezet?

Tudd meg életed eztán lesz pokol!

Látom,hogy más nyomába, miattad félelem lohol.

Élvezd hát szenvedésed!


Miattad és társaid miatt, megtanultam szenvedni.

Hónapokig csak az üres és nyugtalanító sötétségben élni.

De a sötétség megnyílik előtted. Rájössz nem félelem.

Ezt a titkot elmondom: olyan mint állatoknál a víz és élelem.

De rajtad ez nem segít!


Fogd meg a csuklóm! Érzed, hogy lüktet a vérem?

A tied nem fog- ezért míg élek nem lesz könnyem.

Gyűlöllek! Mért kell tönkretenned mindent- mindenkit?

Más örömmel szenved. Nem gyilkol meg lekek százait.

Te szenvedésre méltatlan: utállak!

2004.

2008. május 23., péntek

Broken heart







Szeretek

Szeretek egy álmot,
ami régen volt már.
Szeretek egy érzést,
ahogy átkaroltál.
Szeretek egy vágyat,
ami benned égett.
Szeretem a múltunk,
mi semmivé lett!



Szeretek egy szempárt,
ahogy egykor nézett.
Szeretek egy illatot,
éjjel is kísértett.
Szeretek egy érintést,
ahogy arcomhoz ért.
Szeretek egy szót,
a régi igazét!

Szeretek egy emléket,
ahogy összebújtunk.
Szeretek egy éjjelt,
mikor együtt voltunk.
Szeretek egy világot,
hol mellettem álltál.
Szeretek egy férfit,
aki Te voltál!!!


2008.





Nem olvad

Dermedt hidegben,
fagyos csendben.
Új reményt várok,
rendületlen.


Magamban állok,
egyre csak fázok.
Vak szemeimmel,
semmit nem látok.


Mert-
Dermedt hidegben,
magamban állok.
Fagyos csendben,
egyre csak fázok.

Kihalt utcákban,
léptek zajában.
Vad ritmus köszönt,
emberek hadában.

Járok szótalan,
elvonult önmagam.
Süket fülekkel,
életem hangtalan.

Mert-
Kihalt utcákban,
járok szótalan.
Léptek zajában,
elvonult önmagam.

Üres mindenségben,
fekete egében.
Félek elindulni,
vad sötétségben.

Elbújni kéne,
eljutni a fényre.
De szívem nem olvad,
a bűn melegére.

Mert-
Üres mindenségben,
elbújni kéne.
Fekete egében,
kijutni a fényre.

De szívem nem olvad,
nem olvadhat
a bűn melegére!
2008.








Emlékbe tép

Csak a vágy húzott Hozzád,
Egy tomboló tánc.
Egy halott vihar,
Mindkettő felkavar.

Csak a vágy húzott Hozzád,
Érezni a csókod.
Ahogy ölelsz,
Végül ennyi kell.

Csak a vágy húzott Hozzád,
Szívem nem lüktet.
Arcom nem pirul,
A semmit kaptam válaszul.

Csak a vágy húzott Hozzád,
Egy tomboló tánc.
Egy halott vihar,
Elmúlt és nem zavar!
2008.

The beginning


Megváltás


Hűvös szellő simítja arcom,
lelkemet elfedi a magány.
Mosolyommal rejtem a múltat,
csak a megváltás jönne már.


Kénkővel kövezett utakra léptem,
s a visszaút..elveszett.
Hogy hová és mért tűnt el éltem,
nem értem, s tudnom nem lehet.

Csókom csak szívedbe méreg,
s számba véred íze mar.
Az ördög bűvös lánca ez,
s meglásd: megnyugszom hamar.

Ami elfogad: a bűn, ez éltet.
S kínok közt, élve mégis eltemet.
S én nem hiszek,nem hihetek ilyeneket,
hogy örökkön érzéseim rabja legyek.

Valami áthasít sötét éjeken,
karjába vesz, öleli testem.
Lázasan tépem le életem láncait,
s mi szép volt már mind elfeledtem.

Hűvös szellő simítja arcom,
lelkemet elfedte a magány.
Mosolyom megölte a múltat,
s Megváltás a Halál!