Loves

Engedd meg nekem

Figyeld:kiáltok!
Érted mar mind a két kezem!
Nem hallod te átok!
Neved nem feledhetem!
Nézz már rám kérlek!
Látni akarom gúnyos arcodat!
Nem érted? Féltelek!
Mert tőlem minden elragad!
Könyörgöm szólj hozzám!
Nyújtsd karod,hogy kövesselek!
Ne fordulj el! Vigyázz rám!
Engedd,hogy szeresselek!

2006.

In melan Hirvadhor Gothcerer

Álmok tépik,
minden éjjel,
Rég megfáradt,
lelkemet.
Angyalszárnyon,
repül felém,
Mi rég elmúlt,
de nem feled.

Szél fújja el,
mind mi szép volt.
S hallom hangod,
hogy felnevet.
Ölelő karod
felém hajol,
Vigyáz rám,
el nem enged.

Álom talán
minden emlék.
A szép napok
elmúltak már.
Szíved többé
rám nem figyel.
S arcomat lassan,
elfedi a homály.

2006.

Vasárnap reggel

Hűvös reggeli szellő,
simítja arcomat.
Az eső csak egyre hull,
míg várom,hogy jöjjön a vonat.
Halk zene szól, múlik az éj,
összeborzolja hajam a szél.
Minden angyal aludni tér,
lassan a sötétet felváltja a fény.
Csillagok tűnnek az égről,
elmúlik minden,mi vágy volt.
A magány int megannyi képről,
érzékeimből-szívembe lángolt.
Egyedül ülök egy padon,
s már nem zavar.
Hogy az eső csak egyre hull,
és minden csepp lelkembe mar.

2006.