Megváltás
Hűvös szellő simítja arcom,
lelkemet elfedi a magány.
Mosolyommal rejtem a múltat,
csak a megváltás jönne már.
Kénkővel kövezett utakra léptem,
s a visszaút..elveszett.
Hogy hová és mért tűnt el éltem,
nem értem, s tudnom nem lehet.
Csókom csak szívedbe méreg,
s számba véred íze mar.
Az ördög bűvös lánca ez,
s meglásd: megnyugszom hamar.
Ami elfogad: a bűn, ez éltet.
S kínok közt, élve mégis eltemet.
S én nem hiszek,nem hihetek ilyeneket,
hogy örökkön érzéseim rabja legyek.
Valami áthasít sötét éjeken,
karjába vesz, öleli testem.
Lázasan tépem le életem láncait,
s mi szép volt már mind elfeledtem.
Hűvös szellő simítja arcom,
lelkemet elfedte a magány.
Mosolyom megölte a múltat,
s Megváltás a Halál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése