Az egész hasztalan
Élni ahogy kell,
s ahogy nem szabad.
Élni minduntalan,
csendes és hallgatag.
Élni s csodára várni,
mi nem jön el soha.
Élni míg remélünk,
bár az élet mostoha.
Élni ellenséggel,
ki félelemből lesz barát.
Élni áldozatként,
kitől retteg mindenki ha lát.
Élni magányban,
halkan nyugtalan.
Élni és remélni,
bár a harc hasztalan.
Az egész oly hasztalan...
2008.
Semmi
Nincsen cél,
és nincsen álom.
Nem keresem,
nem találom.
Nincsen vágy,
és nincsen vég.
Mikor lesz vége?
Meddig még?
Nincsen kép,
és nincs Isten.
Senki nincs,
aki segítsen.
Nincsen ágyam,
és nincs hazám.
Eldobott rútul,
mostohán.
Nincsen sír,
és nincs szerelem.
Elszáradt hantján,
régen pihen.
Nincsen semmi,
és semmi sincsen.
Ellopták már minden
kincsem!
2008.
Csend
Csend a múltban,
csend a mában.
De a bűnben,
nem találtam!
Csend életben,
csend halálban.
De a bűnben,
nem találtam!
Csend a jóban,
csend a rosszban.
De a bűnben,
nem találtam!
Csend a Napban,
csend a Holdban.
De a bűnben,
SOHA nem találtam!
2002.
Gyűlölet
Minden ember más és más,
Különös, de sohasem ugyanolyan látomás.
Mért hiszed azt, hogy különb vagy?
Az ki emberiségén foltot hagy: Te világnak szégyene!
Nincsen külön életed,
vagy együtt, vagy egyedül élheted.
Piszkálódj! Rúgj belém! Ne sajnálj! Nagyot!
Az én lelkemben te már nem hagysz nyomot:
de más még sebezhető!
Egyformák vagyunk! Nem jöttél még rá?
Persze, hogy is! Hisz te nem süllyedsz emberek alá.
Ugyanúgy éled meg a fájdalmadat! Te bolond!
Vigyázz, mert hasonlítasz. Ugye nem hagyod?!
Tégy valamit ellene!
Gazdag vagy. Bánthatsz mást- ez törvényes jogod.
Te gőgös, aki nem nyeled le ha gyenge vagy. Ez dacod!
Megsebzel másokat? Tedd azt, nincs akadály előtted,
ha sokáig folytatod, nem marad senki melletted.
És tudod: őrjít a csend!
Utálj,gyűlölj, de tartsd meg magadnak!
Ha nem vagy boldog, vágyaid marjanak.
Nem az tehet róla, ki szembejön veled az utcán,
csak te és utálatod, nem segít lelked viharán.
A megváltás a Golgotán! Tanulj meg szenvedni!
Élvezd a fájdalmat! Amíg ezt nem tudod,
nem hallathatsz kínzó hangokat!
Te elkényeztetett, gyötrődtél már igazán?
Hát persze: nem nevettél a fájdalom humorán.
Számomra szenvedésed öröm.
Láttál már sírni. Érezted, hogy élvezed?
Vagy már számodra ez se élvezet?
Tudd meg életed eztán lesz pokol!
Látom,hogy más nyomába, miattad félelem lohol.
Élvezd hát szenvedésed!
Miattad és társaid miatt, megtanultam szenvedni.
Hónapokig csak az üres és nyugtalanító sötétségben élni.
De a sötétség megnyílik előtted. Rájössz nem félelem.
Ezt a titkot elmondom: olyan mint állatoknál a víz és élelem.
De rajtad ez nem segít!
Fogd meg a csuklóm! Érzed, hogy lüktet a vérem?
A tied nem fog- ezért míg élek nem lesz könnyem.
Gyűlöllek! Mért kell tönkretenned mindent- mindenkit?
Más örömmel szenved. Nem gyilkol meg lekek százait.
Te szenvedésre méltatlan: utállak!
2004.
